Milyen hatása van az életünkre a születésélmény? Lehetséges a feldolgozás

Published by Boros ldi on

Születésélmény feldolgozás. “A születés minden emberi élet központi élménye. A legnagyobb átalakulást és változást jelenti, amit ésszel fel lehet fogni, ráadásul mindez a legnagyobb érzelmi alakíthatóságunk korában zajlik.

Nagy változások az életben

Azok az élményeink, amelyeket közvetlenül a születés alatt és után élünk át, életünk minden nagy átmenet alatt újraélednek, például:

  • amikor óvodába vagy iskolába kerülünk,
  • elkezdünk dolgozni,
  • vagy megházasodunk.

Ám nemcsak ezeknél a nagy átmeneteknél aktiválódik újra a születési élmény, hanem olyan kisebbeknél is, mint például:

  • a vizsgahelyzetek,
  • a nyilvános fellépéseket megelőző lámpaláz,
  • amikor valami miatt nyomás alá kerülünk,
  • vagy nyomás alatt kell létrehoznunk.

A születésélmény feldolgozás segít feltérképezni és megoldani ezeket az aktiválódott élményeket.

A stressz és születésélmény

Nem véletlen, hogy manapság divatszóvá vált a stressz, amikor stresszt él meg a testünk, mindig arról mesél, hogy milyen volt a születésélmény.

Amikor valamilyen átmeneti helyzetben találjuk magunkat, akkor arról van szó, hogy egy szűk kapun kell átmennünk, a tű fokán, hogy aztán, ha sikerült átjutnunk a keskeny ösvényen, akkor új képességre, erősebb önbizalomra vagy magasabb szintű tudatosságra tegyünk szert.

Erő és akaraterő

A születési élményünk több szempontból mélyen bevésődő befolyást gyakorol az életünkre, ezek akkor fontosak, ha valamilyen cél szeretnénk elérni:

  • kihat a kitartásunkra
  • az állóképességünkre

Meghatározza az erőnket, hogy soha ne veszítsük szem elől a célunkat, és az akaraterőnket vagyis, hogy soha ne adjuk fel.

Meghatározza azt a képességünket, hogy a külső és belső nyomás ellenére kezelni tudjuk a fájdalmakat és a nehéz vagy kínzó helyzeteket. A születési élmény dönti el azt is, hogy hogy ezekben a helyzetekben elveszünk-e, vagy sikerül kialakítani egy olyan stratégiát, amellyel uralni tudjuk azokat.

S azt is, hogy a későbbi életünk során újra és újra megtaláljuk-e a módját és lehetőségét, hogy úrrá legyünk a nehézségeken és konfliktusokon anélkül, hogy elveszítenénk a bátorságunkat és az optimizmusunkat.

Az önbizalmunk alapjai

Az, hogy a születésünkkel együtt járó ősi szorongásokat és fájdalmakat ki tudjuk bírni és magunk mögött tudjuk hagyni, fontos alapját képezi az önbizalmunknak.

A születés tehát soha nem csupán trauma vagy halálközeli élmény, hanem

  • egyúttal a legerősebb erő- és bizalomforrásunk,
  • belőle fakad a kitartás és a remény képessége,
  • az öröm és a boldogság.

A születésélmény feldolgozás végül utat nyit ahhoz is, hogy egészen mélyen megérintsen minket valami – a születés a spirituális élmények felé is kaput jelent.

Még azok is erősebben kerülnek ki ennek megélésből, akik egy nehéz születési élmény folyományaival kénytelenek együtt élni – mivel azért mégiscsak sikerült maguk mögött hagyniuk ezt az első és legnehezebb átmenetet az életben.

Sokan erőtlenül és magányosan élik meg a saját születésüket, kábultan és egzisztenciális tehetetlenséggel, aminek leggyakrabban az szokott a hátterében állni, hogy kívülről mesterségesen beavatkoznak a születés folyamatába.

Ezt az élményt, nagyon könnyen elő lehet hívni aztán felnőttekből is, ami olyan érzésekben fejeződik ki, mint hogy

  • elakadtam
  • nincs kiút, nincs fény az alagút végén
  • időtlen időkig tart
  • nincs esélyem kiszabadulni ebből a csapdahelyzetből.

Amennyiben a mindennapi élet valódi nyomása tényleg megnövekedik és sokáig tart, akkor teljese kimerül az ember, eltölti a mindenről lemondás vagy mély reménytelenség, kétségbeesés keríti hatalmába, és végül mindezek az érzelmi állapotok egy kiterjedt puszulás- és halálfélelemmé egyesülnek.

Az ősi fájdalmas állapotok oldódásának hiányában úgy folytatódik a kábult állapot, hogy az érintettek elkövetőkké válnak, és magukhoz hasonló traumatizált emberekkel fűzik össze életüket, hogy együtt harcoljanak az erőszakosnak és puszítónak megélt világ ellen – ami reménytelen kísérlet az őssérülés gyógyítására. Stanislav Grof szerint itt vannak a kínzás és a háború rejtett gyökerei.

(Részletek:  Franz Renggli: Aranykapu az életbe. Gyóygulás a magztai lét és a születés traumáiból.)