Születésélmény feldolgozás. „A születés minden emberi élet központi élménye. A legnagyobb átalakulást és változást jelenti, amit ésszel fel lehet fogni, ráadásul mindez a legnagyobb érzelmi alakíthatóságunk korában zajlik.
Nagy változások az életben
Azok az élményeink, amelyeket közvetlenül a születés alatt és után élünk át, életünk minden nagy átmenet alatt újraélednek, például:
- amikor óvodába vagy iskolába kerülünk,
- elkezdünk dolgozni,
- vagy megházasodunk.
Ám nemcsak ezeknél a nagy átmeneteknél aktiválódik újra a születési élmény, hanem olyan kisebbeknél is, mint például:
- a vizsgahelyzetek,
- a nyilvános fellépéseket megelőző lámpaláz,
- amikor valami miatt nyomás alá kerülünk,
- vagy nyomás alatt kell létrehoznunk.
A születésélmény feldolgozás segít feltérképezni és megoldani ezeket az aktiválódott élményeket.
A stressz és születésélmény
Nem véletlen, hogy manapság divatszóvá vált a stressz, amikor stresszt él meg a testünk, mindig arról mesél, hogy milyen volt a születésélmény.
Amikor valamilyen átmeneti helyzetben találjuk magunkat, akkor arról van szó, hogy egy szűk kapun kell átmennünk, a tű fokán, hogy aztán, ha sikerült átjutnunk a keskeny ösvényen, akkor új képességre, erősebb önbizalomra vagy magasabb szintű tudatosságra tegyünk szert.
Erő és akaraterő
A születési élményünk több szempontból mélyen bevésődő befolyást gyakorol az életünkre, ezek akkor fontosak, ha valamilyen cél szeretnénk elérni:
- kihat a kitartásunkra
- az állóképességünkre
Meghatározza az erőnket, hogy soha ne veszítsük szem elől a célunkat, és az akaraterőnket vagyis, hogy soha ne adjuk fel.
Meghatározza azt a képességünket, hogy a külső és belső nyomás ellenére kezelni tudjuk a fájdalmakat és a nehéz vagy kínzó helyzeteket. A születési élmény dönti el azt is, hogy hogy ezekben a helyzetekben elveszünk-e, vagy sikerül kialakítani egy olyan stratégiát, amellyel uralni tudjuk azokat.
S azt is, hogy a későbbi életünk során újra és újra megtaláljuk-e a módját és lehetőségét, hogy úrrá legyünk a nehézségeken és konfliktusokon anélkül, hogy elveszítenénk a bátorságunkat és az optimizmusunkat.
Az önbizalmunk alapjai
Az, hogy a születésünkkel együtt járó ősi szorongásokat és fájdalmakat ki tudjuk bírni és magunk mögött tudjuk hagyni, fontos alapját képezi az önbizalmunknak.
A születés tehát soha nem csupán trauma vagy halálközeli élmény, hanem
- egyúttal a legerősebb erő- és bizalomforrásunk,
- belőle fakad a kitartás és a remény képessége,
- az öröm és a boldogság.
A születésélmény feldolgozás végül utat nyit ahhoz is, hogy egészen mélyen megérintsen minket valami – a születés a spirituális élmények felé is kaput jelent.
Még azok is erősebben kerülnek ki ennek megélésből, akik egy nehéz születési élmény folyományaival kénytelenek együtt élni – mivel azért mégiscsak sikerült maguk mögött hagyniuk ezt az első és legnehezebb átmenetet az életben.
Sokan erőtlenül és magányosan élik meg a saját születésüket, kábultan és egzisztenciális tehetetlenséggel, aminek leggyakrabban az szokott a hátterében állni, hogy kívülről mesterségesen beavatkoznak a születés folyamatába.
Ezt az élményt, nagyon könnyen elő lehet hívni aztán felnőttekből is, ami olyan érzésekben fejeződik ki, mint hogy
- elakadtam
- nincs kiút, nincs fény az alagút végén
- időtlen időkig tart
- nincs esélyem kiszabadulni ebből a csapdahelyzetből.
Amennyiben a mindennapi élet valódi nyomása tényleg megnövekedik és sokáig tart, akkor teljese kimerül az ember, eltölti a mindenről lemondás vagy mély reménytelenség, kétségbeesés keríti hatalmába, és végül mindezek az érzelmi állapotok egy kiterjedt puszulás- és halálfélelemmé egyesülnek.
Az ősi fájdalmas állapotok oldódásának hiányában úgy folytatódik a kábult állapot, hogy az érintettek elkövetőkké válnak, és magukhoz hasonló traumatizált emberekkel fűzik össze életüket, hogy együtt harcoljanak az erőszakosnak és puszítónak megélt világ ellen – ami reménytelen kísérlet az őssérülés gyógyítására. Stanislav Grof szerint itt vannak a kínzás és a háború rejtett gyökerei.
(Részletek: Franz Renggli: Aranykapu az életbe. Gyóygulás a magztai lét és a születés traumáiból.)
