Magzati traumák – Érzékeli a magzat a mi kapcsolatunkat?

Magzati traumák: Vajon a magzat érzékeli-e, ami körülötte történik? Bizony igen. Érzékeli a jövőtől való félelmeinket, apa és anya gondolatait, vágyait, elvárásait. A méhen belüli lét traumája gyógyítható.

1.Ketten vagyunk?

A párkapcsolat akkor is bonyolult dolog, amikor még csak ketten vagyunk benne, ha pedig megszületik az első, második, harmadik gyerek, az mind számos további problémát vet fel.

Ilyenkor már nemcsak kettőnk érdekeit kell szem előtt tartanunk, hanem a gyerekekét is, és minden, amit egymással teszünk, hatással lesz az ő életükre és fejlődésükre is.

2.Mit érzékel a magzat?

Azt kell mondanom, hogy a gyerek „behunyt szemmel”, nevezetesen már magzati korban is érzékeli a mi kapcsolatunkat. Igen, a legfrissebb kutatások szerint a magzat már kommunikatív.

Elsősorban természetesen az anya feléje irányuló figyelmét érzékeli, az anya az, aki „szóba állhat” vele, de az se rossz, ha az apa vagy a kistestvér kiabál és kopog be a mama pocakjába.

Az atmoszférát, ami az anyát körülveszi a terhesség idején, a magzat valamilyen szinten átéli.

Nemcsak az oxigén és a tápanyag érkezik hozzá a köldökzsinóron keresztül, hanem természetesen az anya ezeket szállító vére is, amely összetétele érzékenyen változik a nő kedélyállapota- változásaival, hormonális változásaival, idegrendszeri rezdüléseivel. Magzati traumák ezek.

Tehát azt, hogy a szülök, kapcsolata örömteli, elfogadó és védelmező-e – legalábbis ma úgy tudjuk – valamilyen formában a magzat is érzékeli.

3.Elfogadod-e a gyermeked olyannak, amilyen?

Természetesen azért nem kell kétségbe esni, hogy egy életre traumatizáltuk szegény gyereket, ha a terhesség hónapjaiban heves vitára, veszekedésre kerül sor. Erről így nincs szó, és a gyerekek nagyon sok mindent kibírnak – még minket is.

Emellett az énerő is csodákra képes, még öngyógyításra is.

Ám az, hogy mindenesetre érzékeli a szülök harmonikus kapcsolatát vagy a köztük lévő esetleges feszültségeket, ha nagyon óvatos akarok lenni, több mint valószínű.

Különösen érzékenyen reagál arra, hogy kap-e személyes érzelmet.

Megkapja-e az élet első pillanataitól fogva azt az érzést, hogy őt elfogadják, méghozzá olyannak amilyen?

Ez egy stabilizáló érzés, ami pedig nagymértékben függ a szülőktől és a szülők egymás közötti kapcsolatától.”

(Részlet Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság : Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról című könyvéből.)